1. nap: 2024. október 28., hétfő

A késő hajnali órákban találkozunk vendégeinkkel a Liszt Ferenc Repülőtéren, ahonnan kora reggel elindulunk menetrendszerinti járatunkkal és egy bő órányi repülést követően szállunk le a podgoricai repülőtéren, ahol a helyi idegenvezetőnk és sofőrünk már vár ránk.

Bérelt buszunkkal máris az ország egyik legnépszerűbb turisztikai látványosságánál állunk meg egy fotószünet erejéig. Valóban csodálatos látvány tárul a Rijeka Crnojevica meandereire. Montenegrói sofőrünk felkészültsége és magabiztossága feledteti a szerpentinek keltette kezdeti nyugtalanságunkat. Ezután felkeressünk egy egykoron nyüzsgő mára csendes festői kisvároskát, aprócska kőhídjával, ahol hajóra szállunk és megpróbáljuk lencsevégre kapni az utolsó európai pelikánokat. A zöld igen változatos skálája, a természet csendje és a madarak szárnyainak suhogása vesz körül bennünket. A tó tiszta, zöld vízén utazva meg-megállva a nádban megbúvó halakat és madárfészkeket fedezhetünk fel, miközben hirtelen halcsobbanást halhatunk. Körülöttünk magasló hegyek láthatóak, de apró kolostorok is fel-feltűnnek a kis szigeteken. Közben néhány helyi specialitást, az „ustipak”-ot kóstolhatunk sajttal és erős, helyi pálinkával, a „Iozova rakija”-val, majd kikötünk Virpazarban. Rövid séta után a csöppnyi város egyik kávézójában elfogyaszthatjuk a jól bevált eszpresszónkat, de a helyiek által kedvelt török kávét is megkóstolhatjuk.

Buszunkra szállva a tengerpart fölé meredeken magasodó hegyek oldalában haladva, hosszasan szemlélhetjük a montenegrói tengerpart csodás látképét. Kilométereken át kísérhetjük figyelemmel Sfeti Stefant is, miközben a kis sziget történetét is megismerhetjük az idegenvezetőnk tolmácsolásában. A sziget napjainkban a fényűző luxus villák világát rejti a nyilvánosság elől, ahol a helyi „milliárdosok” mellett jónéhány világhírű színész, zenész tart fenn magának nyaralót. Itt tartózkodásunk alkalmával a parton szolgáltatásukat kínáló hajósok hajóit igénybe véve lehetőségünk lesz egyénileg elhajózhatunk a Sv. Stefan és a város öbleinek másik díszéhez, a Sv. Nikola szigetekhez.

Pár kilométer megtétele után az ország tengerparti fővárosba, Budvaba érünk, ahol napunk utolsó programhelyszínét keressük fel, Budva óvárosát. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templom tornya messziről irányt mutat számunkra. Megcsodáljuk a falakkal körbevett óvárost, amely még az illírek idejéből való. Fehér templomai, apró terei, szűk sikátorai várnak ránk. Kikötője megszámlálhatatlan fényűző jachtnak ad biztonságot. Kora este érkezünk meg szállodánkba, ahol elfoglaljuk a tengerparttól sétatávolságra található szállodánk szobáit, és rövid felfrissülést követően költhetjük el bőséges büfévacsoránkat a hotel éttermében. A hosszú és tartalmas napunk után megérdemelt pihenésünket tölthetjük. Akár 8-10 percnyi sétával a tengerpartot is felkereshetjük.

2. nap: 2024. október 29., kedd

A reggelinket követőén a budvai tengerparti séták helyett, ezúttal is érdemes megfontolni, hogy esetleg egy felejthetetlen természet közeli, kulturális és gasztronómiai élményt nyújtó fakultatív Kotori-öböl hajókiránduláson vegyünk-e részt. 

Buszunkkal Tivatba indulunk, ahol már bérelt hajónk vár bennünket. Sorra vesszük a tengeren és a parton kínálkozó szépségeket. Az utunk során a helyiek által közismert figyelmes, vendégszerető hajóskapitányunk és legénysége gondoskodik az oldott hangulatról, helyi pálinkát, borral, mentás limonádét, sonkát, sajtot, gyümölcsöt felszolgálva.

Elsőként átkelünk a szemben húzódó Szirti Madonna szigetre (Gospa od Škrpjela), amely bizony mesterséges a több mint 60 m mélységű tengeri öbölben, de az egyik legmisztikusabb élményt nyújtja Montenegróban. Természetesen Mária kegyhely, hiszen a fogadalmi templom is a Szűzanyának van szentelve és sok érdekes történetet és látnivalót rejteget az idelátogatók számára. A parányi sziget bejárása után az Adria tükrének is nevezett Kotori-öböl névadó városába hajózunk, amelynek szépségét, fekvését és kulturális kincseit az UNESCO szervezete a világörökségi listára való felvételével ismerte el. A várost a középkorban épített várfala ma is körbe öleli. Oroszlános kapuján betérve élvezzük sikátorait, csupa kő házait, mediterrán növényzetét és a sok macska kedves látványát, amiről szintén híres Kotor. Bejárva tereit, templomait megtudhatjuk milyen örökséget kaptak a város lakói, és hogyan bánnak vele.

Tovább hajózva Perast felé, a hajó fedélzetén elköltjük ízletes ebédünket, tengeri sülthallal, salátával, helyi borral kísérve. Amennyiben időnk engedi egy rövid időre kikötünk Perastban. Megismerkedhetünk történelmével, mely kiemeli Bokelji városok közül. A kora délutáni órákban visszahajózunk a tivati kikötőbe.

A tartalmas programot követően kora este térünk vissza a szállodánkhoz, ahol szabadidőnket tölthetjük. Vacsoránkat az előző estéhez hasonlóan a hotelben költhetjük el.

     3. nap: 2024. október 30., szerda

A közös reggelit követen egy nem minden napi élményben lehet részünk.
Félnapos fakultatív programunk keretében egy különleges mediterrán kalandra vállalkozzunk: olívát szüretelünk! Mivel az ültetvények a Lustica-félsziget csúcsán vannak, kisbusszal tudjuk csak megközelíteni, a látvány azonban fenséges
lesz, hiszen a végtelen tenger tárul ki előttünk az egyik oldalon, míg a másikon a Kotori öbölrendszer lélegzetelállító szépsége. A családi birtok bejárása után szüretelünk, majd megnézzük a készítés módját az új, 21. századi technológiával, de szemügyre vehetjük a százéves prést is, ugyanis a család, aki vendégül lát minket, őrzi ősei hagyományát. Az ezt követő kóstolón, rusztikus környezetben ismerkedhetünk meg a helyi gasztronómia ízeivel, és kedvünkre vásárolhatunk az olívaolaj, illetve olívás portékák közül.

Az aktív pihenés híveinek erre a napra még Montenegró történelmét és szakrális életét bemutató fakultatív kirándulást is kínálunk. Még útközben, ebéd gyanánt, egy neves njegosi sonkak- és sajtészítőnél helyi specialitásokat kóstolhatunk, a sonkafüstölőben szőlőpálinkát, több éven át érlel sonkát házikenyérrel és mézbort.
Cetinjében folytatódik a napunk kulturális programja. Montenegró történelmi fővárosában elsőként a koronázott királyuk palotáját, belső termeit tekintjük meg.
Majd az ortodox szakrális világ kolostorának tömjénfüstös ódon falait és szent ereklyéit, ikonjait tekintjük meg. A hét évszázada kalandos, ám rendkívül veszélyes utat bejárt felbecsülhetetlen értékű szent ereklyék pihennek itt, mint a Keresztelő Szent János jobbja és Krisztus keresztének egy parányi darabja. Rövid sétát teszünk a Cetinje főterén, ahol a város alapítójának szobra előtt a törökök ellen küzdő hegyi népek történetét még jobban megismerjük. A városnak van még egy óriási felbecsülhetetlen kincse, amelyet vélhetően jelenleg is a Nemzeti Múzeumban őriznek, egy olyan ikon, amelyet Lukács evangélista saját kezűleg festett Szűz Máriáról, a Filermosa Szűzanya ikonja. Csodatevő erejét különleges ecsetvonásoknak is köszönheti, bár az önmagában csoda, hogy két évezrede ép, amit leginkább a Máltai lovagoknak köszönhetünk. Montenegró egyik legféltettebb kincséről lévén szó, sajnos kérdéses, hogy csoportunkkal megtekinthetjük-e a szentképet.
Ezután visszatérünk Budvába és a szállodánkba elköltjük közös vacsoránkat.

4. nap: 2024. október 31., csütörtök

A közös reggelit követen egy egész napos ismét egy izgalmas fakultatív kiránduláson vehetünk részt, amelynek célja az albániai-montenegrói iszlám világ megismerése.

Európa talán legtitokzatosabb országába, Albániába vezető utunkon a szomszédos ország történelmével, kulturális sajátosságaival ismerkedünk, miközben érdekes legendákat is megoszt velünk idegenvezetőnk. Például kit és miért falaztak be a Shkodër-kastély falába a magyar Kőműves Kelemen mondájához hasonlatosan. Az albán-montenegrói határon átérve az Albán-Alpok 1500-1700 méter magas hegyei által közrezárt Shkodra (albánul Shkodër) városába vesszük az irányt. Shkodra az ország kultúrtörténeti ékessége, egyik egyetemi, gazdasági és kulturális központja. A városba érve elsőként 130 méterrel a Drin és a Buna folyók fölé magasodó Rozafa várhoz vesszük az irányt. A várát a 14. században kezdték építeni, de a stratégiai fekvésének köszönhetően már az ókorban az illírek fellegvára is itt állt. A várromon belül egy 13. századi velencei székesegyház romjai is fellelhetők. Az Oszmán Birodalom 15. századi térnyerését követően a templom helyére mecsetet építettek. Az eredeti épületekből csak romok láthatók, azonban így is impozáns látványt nyújt, ahogy a Shkodra nyűzsgő városára, az albán tájra és a fekete Drim folyóra néző panoráma is magával ragadó.
A várból az ország legnagyobb templomához, a Szent István-székesegyházba megyünk. Miután a kommunista diktátor Enver Hodzsa a munkásállam egyik legnagyobb ellenségének tekintette a vallásokat, az 1950-es évekre már szinte minden katolikus egyházi vezetőt megöltek vagy bebörtönöztek. Az ország vallási épületének túlnyomó többségét bezárták vagy kulturális központtá, ateista múzeummá, mozivá, raktárrá vagy sportcsarnokká degradálták. Ez utóbbi sorsra jutott a helyi székesegyház is. Az 1960-as években pedig Albánia lett a világ első állama, ahol az ateizmust az államvallás szintjére emelték. Ezekután a város számára némi elégtételt jelenthetett, hogy rendszerváltást követően Shkodraban tartották meg 27 év kihagyás után az ország első szentmiséjét 1990 novemberében.
Mivel legjelentősebb számban muzulmánok élnek Shkodraban, ezért a napunk további részében a város számunkra, magyaroknak kevéssé ismert, iszlám arcával ismerkedünk. Az iszlám a hódító Oszmán Birodalommal jelent meg és a 17. század végére az albánok többségének vallása lett, a perifériára szorítva a katolicizmust és az ortodox kereszténységet. Hodzsai ateizmust és a rendszerváltást követően mára az ország lakosságának mintegy 57%-a szunnita muszlim, 2%-a bektási, ezzel Koszovó után Albánia a második legnagyobb muszlim többségű európai ország.

Sétáink során mecseteket és minareteteket láthatunk és vélhetően a müezzin hangja is hallhatóvá válik. Meglátogatjuk a XV. század elején épült Ólom-mecsetet (Xhamia e Plumbit), ahogy egy újonnan épült dzsámit is, ha időnk engedi, de természetesen felkeressük az iszlám világhoz kulturálisan hozzátartozó, a várhegy aljában elterülő 18. századi bazárt is, ahol többek között albán bureket, baklavát és trilecet is kóstolhatunk. A helyi kisboltokban pedig a kultikusnak számító Szkander Bég konyakra, kiváló minőségű teakeverékekekre, lekvárokra is szert tehetünk.
Hazaúton a határt átlépve az ódon Stari Barban állunk meg. A város ókori-középkori történelme sok hasonlóságot mutat Shkodra múltjával. Macskaköves utca vezet fel a romos várhoz, ahol a török középkor emlékei és a keresztény kultúra jegyei keverednek, és ahol a jelentős albán kisebbség hatása révén sajátos montenegrói- albán életmódot tapasztalhatunk meg. Itt frissen facsart gránátalmalevet kóstolhatunk a helyi albán árusok jóvoltából.
Számos újszerű és felejthetetlen élménnyel gazdagodva térünk vissza hotelünkhöz, ahol elköltjük vacsoránkat.

     5. nap: 2024. november 1., péntek

A közös reggelit követen igény szerint tölthetjük a rendelkezésre álló mintegy kétórás szabadidőnket tengerparti sétákkal tölthetjük vagy egyórás hajókirándulás során hajózhatunk el Sv. Stefan és Sv. Nikola szigetéhez.
A szabadidőt követően reggelink a Podgorica és annak nemzetközi repülőtere felé vesszük az irányt.
A kora délután induló járatunk valamivel több mint egy óra repülést követően érkezik a Liszt Ferenc repülőterére, így még lesz időnk áthangolódni a Mindenszentek napjára.