Ezúttal egy kivételes lelki mélységű sétára hívjuk Vendégeinket a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum legnagyobb szabású vállalkozásához, az Erdély tájegységhez, amely 2022 májusában nyitotta meg kapuit. Az első ütemben mintegy 11 épület készült el: egy székelyföldi kisváros hat ikonikus polgári épülete (köztük kávéház, ügyvédlakás, patika, nyomda és kereskedés), valamint egy falusi egyházi telek unitárius templommal, iskolával és öt eredeti portával. A tervek szerint a tájegység további mintegy 150 épülettel fog bővülni, 25–30 ezer eredeti műtárgy társaságában. A Szilágyságtól Kalotaszegen és Háromszéken át Gyimesig ívelő kistájak karakteres építészete és tárgyi kultúrája elevenedik meg egy olyan térben, ahol nem csupán a népi világ, hanem a 20. század eleji polgárosodó városi életforma is megelevenedik.

A sétát Imrő Anita, a Skanzen hivatalos képzését elvégző idegenvezetőnk vezeti, aki értő érzékenységgel avatja be vendégeinket abba az örökségbe, amelyet évtizedekig nem lehetett hivatalosan kutatni. A látogatók nemcsak a népi építészet emlékeiben gyönyörködhetnek, hanem testközelből ismerhetik meg az erdélyi társadalom rétegzettségét és kulturális sokszínűségét. Ellátogatunk egy örmény kereskedőházba, egy szász porta udvarára, egy csángó házba, és betekintést nyerünk a székely lófők kiváltságos társadalmi pozíciójába is. Megidézzük Kós Károly építészeti és szellemi örökségét, valamint Bartók Béla gyűjtőútjainak népzenetörténeti jelentőségét. A városi térben működő kávéházak, nyomdák és postahivatalok társadalmi funkcióin keresztül feltárul előttünk a polgárosodó Erdély hétköznapi modernitása – a társasélet, az információáramlás és a nemzeti identitás helyszínei.

A látogatás élményszerűségét fokozza, hogy lehetőség nyílik korabeli sütemények kóstolására, pipereszerek kipróbálására, és részvételre az Élő Történelem jeleneteiben. Betérünk egy unitárius templomba, majd megismerkedünk az Eötvös-féle iskola­reformok idején épült falusi iskolával és az unitárius nőegylet hímzett vándorkendőjével díszített kultúrház berendezett világával is. A séta során megemlékezünk a román templompusztítások következményeiről, a szász közösségek kitelepítéséről, és bepillantunk az erdélyi népek ebédlőasztalára: hogyan különbözött a hétköznapi és ünnepi étkezés, mit árult el egy asztal a gazdái társadalmi hovatartozásáról, vagy miként őrizte meg a közösség ízlése a nemzeti hagyományokat. Ez a séta nem csupán múltidéző kirándulás, hanem mélyreható kulturális tapasztalat: párbeszéd a múlttal, amelynek nyomai ma is ott élnek bennünk.