Kora reggeli indulásunkat követően egyenesen a fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomásra utazunk, ahol testközelből ismerkedhetünk meg a madárgyűrűzés teljes folyamatával. A madarak gyűrűzése teszi lehetővé az egyes madárfajok vonulási útvonalának követését, állományaik nagyságának becslését, életmódjuk és élettartamuk mélyreható megismerését. Mindezzel elősegítve az
élőhelyek védelmét. Az 1985-ben létrehozott állomás hálóiba évente 10.000-20.000 madarat fognak be, melyek között számos ritka, illetve nagyon távoli vidékekről érkező faj is akad. Látogatásunk időpontja épp az a reggeli-délelőtti időszak, amikor a madarak a legaktívabbak. Így minden valószínűség szerint mi is végig követhetjük majd 1-1 hálóba akadt madár befogását, állapotfelmérését, gyűrűzését és szabadon engedésének felszabadító pillanatát. Látogatásunk során megtekinthetjük a madárkórházban épp gyógyulófélben lévő állatokat, amelyek gyógyulásukat követő szabadulásukra várnak.

A következő állomásunk a szomszédos Fenékpusztai Festetics Ménesbirtok lesz. Az egykoron a bécsi udvar spanyol lovasiskolájának helyet adó területet 1739-ben vásároltak meg a Festeticsek, hogy európai hírű ménest neveljenek ki. A 17-18. századfordulójára már aranykorát élte a Ménesbirtok, ekkor épültek meg az istállók és a cselédlakások, 1820-ra pedig elkészült a ma is látható kiskastély. A kiskastély alsó szintjén megnyílt kiállítás a Festetics család és a lótenyésztés kapcsolatát hivatott bemutatni, az emeleten kialakított Gróf úr szobájában pedig a Festeticsek öt generációjának portréi tekinthetők meg. Az istállóban 12 lónak kialakított box kapott helyet, amelyben reményeink szerint kora nyárra már lovakat is találunk. A Borjú- és a Gulyaistállók területén lovasmúzeum várja az érdeklődőket, melyekben Emlékmúzeum és interaktív kiállítás mutatja be a fenéki ménest, valamint a Festeticsek lótenyésztésének és lóversenyzésének történetét.

A kirándulásunk további részét a Kis-Balaton területén töltjük. Ez a Zala folyó torkolatvidékét jelentő közel 150 négyzetkilométeres mocsaras terület kimagaslóan értékes vizes élőhelyet jelent, ahol országunk egyik leggazdagabb madárvilága látható. Nem véletlen, hogy a Kis-Balaton 1951 óta nemzeti szinten védett terület, 1979 óta pedig a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek egyezménye (Ramsari Egyezmény) által jegyzett terület. Jelentőségét fokozza, hogy az itteni madárvilág védelmére állították szolgálatba a világ első fizetett természetvédelmi dolgozóját 1922-ben, az itteni madarak védelmével megbízott kócsagőrt. A Kis-Balaton természeti gazdagsága még Fekete István írónkat is megihlette, aki Tüskevár című regényének helyszínéül épp ezt a páratlan világot választotta. Mivel a Kis-Balaton legtöbb része fokozottan védett terület, ezért csoportunkkal a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársainak kíséretében innen a Látogatóközponttól indulva helyi szakvezetéssel fedezzük fel annak legérdekesebb részét, a Diás-szigetet. Szakvezetőnk segítségével megismerhetjük itteni élővilág képviselőit (fásszárú, lágyszárú, szárnyas, tollas, puhatestű…), a Zala folyót, a nádast, valamint a Kis-
Balaton táj- és kultúrtörténetét, és a hazai természetvédelem első, kezdeti mérföldköveit. Felkeressük a a Fekete István Emlékszobát és a Tüskevár hangulatát idéző Matula-kunyhót.

Utazásunkat folytatva a Kányavári-szigetet keressük fel, mely a Kis-Balaton egyetlen olyan területe, mely szabadon látogatható. Az ikonikus hármas boltozatú hídon át gyalog érhetjük el a szigeten haladó Búbos Vöcsök tanösvényt. A szigeten sétálva szabadon fedezhetjük fel az itteni vízi élővilágot. Ebben segítségünkre lehet a sziget közepén fából épült madármegfigyelőhely. A szigeten szúnyog szinte mindig előfordul, ezért érdemes megfelelő védelemről gondoskodnunk.
Napunk zárásaként látogatást teszünk a hazánkban őshonosnak számító vízibivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében fontos szerepet játszó Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban. Itt található a magyarországi vízibivaly legnépesebb populációja. A rezervátum látogatása során amellett, hogy találkozhatunk és részletesen megismerkedhetünk ezeknek a termetes, teherbíró, néha konok, dagonyázni roppant mód szerető, hatalmas lélekkel bíró állatokkal, megtekinthetjük a hagyományos bivalytartás eszközeit is. Az állatok megfigyelésében távcső segíti a látogatókat, amellyel jobban szemügyre vehetjük a dagonyázó, legelésző bivalyok mellett a fürgén futkározó ürgéket is.
Természetközeli élményekkel gazdagodva késő délután indulunk haza és a kora esti
órákban érkezünk vissza Budapestre.