A reggelit követően egész napos kirándulásra indulunk a Gyimesekbe, a csángók földjére.

„…ily tüneménynyel, egy ily nagyszerü tájjal, melynél szebbet bizonynyal se Tyrol, se Svájcz nem tud felmutatni, s mi még sem ismerjük, még kevésbbé méltányoljuk e szép hazát. Kétségtelenül szép a Székelyföldnek lakott része is, de ki azt valódi nagyszerüségében akarja ismerni, annak be kell hatolni határhavasaink nagyszerü tömkelegébe, meg kell utazni azon gyönyörü hegyszorosokat, melyeket a Teremtő mint e szép haza büv-utjait helyeze a határszélre, s csak akkor fogja azt egész nagyszerüségében, egész pompájában ismerni.”

Orbán Balázs A Székelyföld leírása című nagy művében elhangzó csalogató szavainak mi sem tudunk ellenállni és a keleti végekre, Székelyföld peremvidékére indulunk.

Még előtte, ahogy ezen a napon várhatóan sok más honfitársunk is teszi majd, kis kitérőt teszünk a moldvai csángók eredettörténetéhez szorosan kapcsolódó madéfalvi veszedelem helyszínéhez. A Maros forrás vidékén, a hargitai Maros menti fenyvesek közt utazva érkezünk a madéfalvai emlékműhöz. Az osztrák császári katonaság ezen a helyen mészárolt le több száz székelyt, akik tiltakoztak a határőrezred felállítása és az adóztatás ellen. Ezt a gyalázatos eseményt „siculicidiumnak” vagy „madéfalvi veszedelemnek” nevezzük. Ezzel vette kezdetét a mádéfalvaiak moldvai letelepedése, akik a moldvai csángók ősei. Más vélekedések szerint a moldvai csángók a honfoglaláskor maradtak a Kárpátokon túlon, de ez feltevés még bizonyításra vár.

A fejhajtást követően tovább folytatjuk utunkat. Valóban páratlan a Gyimes táj szépsége, amelyet a patakok országának is neveznek, hisz mintegy hatvan patak zúdul a Tatrosba, a völgy legfontosabb folyójába. A Gyimes a XVII. század közepén még lakatlan volt, a benépesedés a Székely Határőrség létrehozásával kezdődött meg, majd mintegy háromszáz éve a nehéz életkörülmények és a katonáskodás elől vándoroltak ide főleg a csíki székelyek, akik a patakok mentén, három községet hoztak létre, így a napjainkban 15000 lélekszámú gyimesi csángók voltaképpen a csíki székelyek leszármazottjai.

Az Ezeréves Határ Gyimesbükk település végében a Gyimesi-szorosban található. Ez a történelmi Magyarország egyik legkeletibb pontja. Itt tört ránk a tatár, a török, az oláh és az orosz is. Itt találjuk az Osztrák–Magyar Monarchia egykori határának a magyar Szent Koronára emlékeztető határköveit, valamint a Monarchia egykori legkeletibb vasúti őrházát, a 30-as számot viselő vasúti őrházat, amely az egyik szimbóluma az Ezeréves Határnak. A pünkösdi ünnepi eseményeknek köszönhetően számos honfitársunk gyűrűjében tekintjük meg az őrházat, amelyben egy nyugalmazott vasúti műszaki tiszt vasúttörténeti magángyűjteménye látható. Többek között megtaláljuk itt azt a harangot, amellyel jeleztek egymásnak az őrházak. Látogatható az őrház pincéjében a lőrésekkel ellátott betonbunker is. Az őrház szomszédságában, a vasúti síneken túl találjuk a Rákóczi-vár (az egykori Gyimesi-vár) romjait. A várat jelenleg renoválják, ezért az odavezető meredek, 96 fokos lépcsősort sajnos nem hódíthatjuk meg, és csak aszfalton megközelítve, távolról láthatunk rá a várra. A várral Átellenben találjuk az egykori vámépület és vesztegzár épületeinek romjait, amellyel a pestis ellen próbálták felvenni a küzdelmet. A vesztegzár épületének falán II. Rákóczi Ferenc latin jelmondata olvasható: „Cum Deo pro Patria et Libertate” (jelentése: Istennel a hazáért és a szabadságért) és a fekete gránittáblákon 500 határvédő hősi halott nevét olvashatjuk. A szomszédos Kontumáci kápolnánál szentmisén vehetünk részt, amelyet az elmúlt években Böjte Csaba atya celebrált. A kápolna fölé magasodó hegyormon felállították Az Élet, a Hit és Nemzet Kapuját egy kopjafasorral, amelynek minden kopjafájára, az egyetemes értékek egy-egy kulcsszavát vésték. Innen letekintve ugyancsak meggyőződhetünk a Gyimesek szemet gyönyörködtető szépségéről. Az ebédünk az ünnepi forgatagot kiszolgáló árusok, lacikonyhák kínálatából kerülhet ki. Amennyiben az lehetséges, még betérünk néhány lelkes, szép magyar szóért a nyugalmazott pedagógus, iskola- és múzeumalapító, a 2016-ban Magyar Örökség-díjjal kitűntetett és a helyi ünnepi programok egyik házigazdájához, Deáky Andráshoz. Nem túlzás őt az ezeréves határ és gyimesbükki magyarság értékeinek őrzőjének nevezni, hiszen elévülhetetlen érdemei vannak a fent hosszasan sorolt nemzeti emlékhelyek helyreállításában és létrehozásában.

https://youtu.be/V-mPneYUMys

Elindulva a történelmi emlékhelyekről, a paraszti kultúra emlékeit keresünk fel. Úticélunk a Borospatakán található Gyimesi Skanzen, amely 13 régi parasztház megmentésével jött létre és köszönhetően a harminc évnyi kemény munkának napjainkra szintén nemzeti zarándokhellyé nőtte ki magát. Miután megcsodáltuk a hagyományos parasztházakat, azok berendezési tárgyait és Gyimesi népviseletet, hazafelé vesszük az irányt.

Tartalmas napunk végén az esti órákban érkezünk vissza már ismerős tusnádfürdői panziónkba, majd egyénileg vagy közösen fakultatív jelleggel költhetjük el vacsoránkat egy közeli vendéglőben vagy a panzió szervezésében.